Amiről egy fogtündér mesél… feljegyzés egy rendezvény margójára

Sok érdekes benyomás, élmény, impulzus ér minden olyan embert, aki rendezvényszervezésre adja a fejét, így vagy úgy, legyen szó kisebb vagy nagyobb eseményről, koncertről, esetleg színházi előadásról vagy konferenciáról.
Az alkotás folyamata az ötlet megszületésével indul el, aztán a megdolgozott, átgyúrt, átrágott, körüljárt, átszámolt papíron lévő valami elkezd életre kelni…

Jár-kel, kívül-belül egyaránt. Nagyon szeretem ezt a szakaszát, talán a velem dolgozó kollegák ilyenkor gondolják azt, hogy „tegnap még nem ez volt, ok értem én, hogy már máshogy gondolod, végül is így is jó” Aztán várják, hogy együtt véglegesre gyúrjuk. Lehet variálni, változtatni, módosítani, új elemeket beemelni. Nem idegen folyamat ez egy sima családi ünneplés szervezése során a szülinapi ajándék kigondolásától, egy jubileumi köszöntés megszervezéséig. Örömteli, alkotó folyamat.
Aztán persze eljön az a pillanat, amikor azért nem variálhatunk már, mint ahogy egy ház építésénél sem lehet a kialakított terv után elkezdett építkezés során a hálószobából fürdőszobát csinálni csak úgy, mert a mester ember fejét fogva menekülni fog. Adott egy ötlet, egy alkotás, ami életre kel, életet kell lehelni bele.
Másfél évvel ezelőtt megszületett egy vágy, egy kép a fejemben, a lelkemben, amit elkezdtem érlelni, s amikor ott állok a küszöbén, az előestéjén az eseménynek, akkor fura érzések kavarognak. Na, de mi a csudától is? Mi minden is történt az elmúlt másfél évben, elmúlt másfél hónapban, másfél hétben.