Az én szülésem, az én utam

Négy gyermeket szült, négy császármetszést élt át. Volt emiatt csalódott, küzdött érte, hogy másképp legyen, majd – még idejében – sikerült elengednie a természetes szülés iránti vágyát. Mára már csak hála maradt benne, hogy egészséges gyermekei születhettek, és bejárhatta azt az utat, amit a szülései jelöltek ki számára. Érzi, minden úgy volt, ahogy lennie kellett. Ez egy kis szelet Porkoláb Gyöngyi, a Születés Hete Debrecen fővédnökének történetéből. Azt mondja, a szülés olyasmi, ami mindannyiunkat összeköt, és amiről sosem lehet eleget beszélni. Ezért aztán nem volt kérdés számára, hogy vállalja a fővédnöki szerepet.

Mi az az üzenet, amit a Születés Hetén vállalt szerepében a leginkább szeretne átadni másoknak?

Úgy érzem, hogy minden nő, akinek megadatott, hogy gyermeket szüljön, elmondhatja magáról, hogy nincs előtte lehetetlen akadály, amelyet ne tudna megoldani. Mi, nők, anyák rengeteget segíthetünk egymásnak. Átadhatunk ismereteket, mesélhetünk arról, amit megéltünk, legyen az csodás élmény vagy trauma, és átérezhetjük a sorsközösséget másokkal. Azokkal is, akiknek nincs gyermekük, hisz mind megszülettünk egyszer. Hiszem, hogy a szülésünk visszatükröz minket, meghatározza, alakítja személyiségünket, egész további életünkre hatással van.

Ez sokak számára ijesztő gondolat lehet…

Pedig ez inkább lehetőség. Hogy tudatosabban gondolkodjunk erről, hogy önismeretet tanuljunk, hogy elfogadjuk: ez volt a mi utunk, a mi elakadásunk, a mi küzdelmünk, a megszületésünk… Egy idő után – sok belső munka árán persze –, talán képesek leszünk kicsit távolabbról nézni saját szülésünket vagy születésünket. Újragondolni, újraélni a történteket. Ezáltal – ha voltak – a sebek is gyógyulnak. Végül erőt merítve ebből elhihetjük, hogy bármin felül tudunk kerekedni, bármit túl lehet élni.

Négy gyermeket szült. Mi mindenre tanították ezek az élmények?

Hogy a születés maga a csoda, és egy-egy pillanatnak varázsa van az életben, amit meg kell tanulnunk örömmel megélni. Továbbá valami furcsa büszkeség, erő az, amit kaptam, és ma is érzek, hogy segíthettem nekik világra jönni, hogy „végigcsináltuk”. Egy új élet születésében minden benne van. A csoda, az öröm, a félelem, a fájdalom, az átalakulás, a visszarendeződés éppúgy, mint az új lehetőségek. A születésnek sok olvasata van. Mindegy, hogy az hol történik, otthon vagy kórházban, nagyon fontos, hogy az anya érezze a bizalmat, hogy jó kezekben van, hogy elengedheti magát. Akkor tényleg megélheti, hogy a szülés igazi misztérium és csoda, de mindannyian valójában egyedül születünk meg, az a saját utunk. Ebben a színházban a szülő nő és vele együtt a baba írja a forgatókönyvet. Talán ez az, amit mindig szem előtt kell tartanunk.

teljes cikk