NullaKilenctizenegy

Nullakilenctizenegy

Valahol.., egy helyen…, egy közösségben…, egy épületben…. Tizennyolc évvel ezelőtt szeptember 11-én óvodába vittem két lányomat. Gyönyörű szeptemberi idő volt, sétálva mentünk, aranyat ért az őszi nap fénye, a reggeli, picit már hűvösebb levegőben pedig jól esett a gyaloglás.

Beutaló az életünkbe!

Beutaló az életünkbe!

Várakozni olykor érdekes, elgondolkodtató, olykor hasznos, olykor pedig kifejezetten  unalmas cselekvés. No persze, ez csak rajtunk múlik!Mindenképp megállásra készteti az embert, vagy éppen ülésre vagy megtorpanásra. A helyzet adja, hogy időnk lesz a nézelődésre, a figyelemre, a megfigyelésre, vagy éppen elgondolkodni és rendezni gondolatainkat vagy megtisztítani fejünket a kavargó érzésektől. Na jó, persze, ha ez több […]