Orgona ága és az anyák napja

Tele virággal, mosollyal, öleléssel, megható filmekkel,könnybe lábadt szemekkel. Ezen a napon minden „gyermek” magába száll, ünnepel,ölel és  virágot visz. Aztán jönnek azok a fránya könnyek. Örömtől, bánattól… kinek mitől. Aki maga mellett tudja az édesanyját, az hálája, szeretet, aggódása jeléül, aki így vagy úgy elveszítette, annak a hiány, az ordító hiány, a fájdalom miatt.

Az anyaság a világ csodája. Onnantól kezdve, hogy megfogan egy nő méhében egy élet, amelyet táplál szívével, lelkével, minden rezdülésével. Az anyaság érzése maga a befogadás és egyben valaminek a teremtése, az újrarendeződés, a változás, a ” valami új, más lesz” érzése.

Mert, ugye minden megváltozik. A testünk, a lelkünk, a mi viszonyulásunk a külvilág felé és a külvilágé felénk. Ahogy gömbölyödik a pocak, mi másról is kérdeznek bennünket. Fiú lesz vagy lány? Mikor? Jaj, hogy fogják hívni, Van e hányingered. Ilyenkor legalább megkérdezik tőlünk, hogyhogy vagy?

Teljes bejegyzés/forrás: porkolabgyongyi.hu