Csak egy gondolat…

Csak egy gondolat… bocsánat „három gondolat”, utalva az Azurák Csaba által megfogalmazott kommunikációs alaptételre, miszerint egy előadást úgy kell felépíteni, hogy a közönség maximum három gondolatot tud magával vinni. Bármit mondhatunk, ennél több nem marad meg. Kivéve, ha az ember lánya a CS.A.K: Egy Nőkonferencián ül, és nem győzi kapkodni a fejét a jobbnál jobb és érdekesebbnél érdekesebb felvetésékre.

Hallani másoktól a saját véleményemet a „generációs szakadék” szóösszetétel kapcsán – páratlan. Én is úgy gondolom, hogy soha ekkora különbség nem volt még szülő és gyermek között, mint most. Elődeink gondolhatják, hogy „Nem túlzás ez?”, hisz minden kamasz és kamaszt nevelő szülő ezt élte meg évszázadokon át, de nem! Biztosan voltak a történelem során olyan gazdasági és kulturális változások, amik mélyítették a generációk közötti távolságot, de nem így, mint manapság. Most, amikor a technikai fejlődés olyan méreteket öltött, hogy már azt sem tudjuk, kik a gyermekeink példaképei végre odakaphatnánk a fejünket, hogy akkor most tényleg, kik is a példaképek? Azurák Csaba kompetens média szakemberként megvilágította a nyilvánvaló tényt, hogy amíg mi 40-50-60 pluszosok még úgy szocializálódtunk, hogy a televízióból kaptuk a szűrt információkat az évekig bevált séma alapján, (megjegyzem úgy, hogy a „szakember gárda” avagy a politika irányíthatta ezt), addig ma , mivel totálisan átalakult a média világa, ez a kontroll eltűnt. Illetve ma, amikor a gyermekeink a netről, Facebookról tájékozódnak kontroll nélkül jutnak el hozzájuk az információk. Azt gondolnánk, hogy szűrő nélkül, de nem. Algoritmusok alapján azt kapja mindenki, amilyen információval rendelkeznek rólunk a korábban végzett tevékenységeink alapján. Mit néztünk, melyik képnél időztünk többet…stb. Pár program, azaz algoritmus dönt arról mit „kapjunk”. Mondhatnánk, hogy egyik sem jobb, mint a másik, de… Egy-egy ilyen szimpózium alkalmával bár nem tudjuk megváltani a világot, mégis feltétlenül továbbgondolkodásra sarkall bennünket, hogy ezzel a problémával bizony foglalkozni kell. A konklúzió, hogy ismét felértékelődik a család szerepe.

Forrás/teljes cikk: hajdupress.hu